Ne írd le a kutyát!

(avagy: emlékeztető magamnak)

Van ez az egy évesen hozzám került fekete kutya, Gubanc. Kezdeti félőssége és gyámoltalansága hihetetlenül sokat javult és sikerült elsajátítania az alapengedelmes feladatokat is. Ennél tovább azonban nem jutottunk. 

Ő egy kicsikét, hogy is mondjam, komótos észjárású. Talán a túl korai ivartalanítás (az előző tulaj akart minél hamarabb túlesni rajta), talán a hiányos korai szocializáció, vagy ezek kombinációja az oka, hogy lassabban tanul. Több idő kell, míg 'leesnek' a dolgok, és jóval több gyakorlás, míg beépülnek. (Vagy csak el vagyok kényeztetve a szuperintelligens Border+JRT bandámmal.)

Egyszóval beláttam, hogy belőle sem trükk-mester, sem sport-bajnok nem lesz, de hát - ahogy mondani szokás - őt így szeretjük.

Aztán egy esős napon előkerültek a logikai játékok. És láss csodát, az én "szegény kis Gubancom" teljesített ezekben a legjobban! A komótos észjárás ebben az aspektusban megfontolttá avanzsált, és ezzel sokkal eredményesebbé vált, mint türelmetlenül kapkodó társai.

Hihetetlen öröm volt látni, hogy a maga ritmusában - és nem abban, amit én akartam ráerőltetni -, hogyan gondolja végig a feladatot és lát neki a megoldásnak. Ráadásul sokkal szélesebb palettán használja a rendelkezésére álló eszközeit (orr/mancs/fog), mint társai (akiknél rendszerint egyetlen 'eszköz' dominál).

Szóval a "mindenki jó valamiben" tétel a kutyákra is érvényes, s a Gazdi felelőssége ezt nem elfelejtetni (mondom magamnak :-) ) és megtalálni a saját kutyájára vonatkozó skillt...