Egy kutya teljes értékű életéhez (is) kevés az, hogy van mit ennie és fedél van a feje felett. Kölyökkorától szüksége van a játékra, élete utolsó pillanatáig. Egyrészt fajtatársaival, másrészt: VELED.

Miért kedveljük annyira őket? Az okosság, hűség, stb. mögött mi az a közös pont - A LEGFŐBB ÉRTÉK -, ami miatt igaz barátunkká váltak a sok-sok ezer év alatt?

Van ez az egy évesen hozzám került fekete kutya, Gubanc. Kezdeti félőssége és gyámoltalansága hihetetlenül sokat javult és sikerült elsajátítania az alapengedelmes feladatokat is. Ennél tovább azonban nem jutottunk.

...hogy telefont kaptam a szomszédtól: két kutyám az utcánk alján szaladgál. Én éppen 50 km-nyi távolságra voltam. Azonnal autóba vágtam magam, irány haza! Percnyit se késlekedtem, de igazából nem voltam ideges. Az elején. Mert megbízom a kutyáimban és tudom, eszük ágában sem lenne elkóricálni. Biztos az a macska húzta ki a gyufát a fiúknál, aki...

...szabadon élnek. Egész utam során mindössze egy, azaz 1 ebet láttam pórázon vezetve. Már csak azért is kitűnt az utcaképből, mert egy beagle volt és nem a szokásos közepes termetű, álló fülű, vöröses színű pária kutya.

Történt, hogy a minap egy olyan trükköt kezdtem el tanítani, ami az egész banda számára teljesen új. Kúszást lábjelre. Izgalmas, mert előzmények hiányában feketén-fehéren kiütközik a négy kutya különböző tanulási metódusa illetve a fajtára jellemző vonások is (a két border merőben másként tanul, mint a másik kettő). /Lehet, erről majd egy külön...